RSS
A magyar tudománykommunikációs törekvések vajon mennyire vannak összhangban a világ irányadó tendenciáival? Úgy tűnik, meglehetősen.
Egy nemzetközi tanácskozáson (World Science Forum 2009) a tudományos nyilvánosság elsővonalbeli professzionalistái közül ketten, Bruce Alberts, a Science és Philip Campbell, a Nature főszerkesztője szerepeltek. Bruce Alberts a tudományos oktatás (science education - nem igazán jó a használatos fordítás, a tudomány oktatása pontosabb volna) fontosságát hangsúlyozta itt is (az utóbbi időben ez fő témája Alberts professzornak, itt és itt például ugyancsak kifejti álláspontját), utalva arra, hogy a kutatóknak kommunikációs képzésre is szükségük volna. Campbell arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudósoknak egyre inkább közvetlenül kell kommunikálniuk, élve az információs technológia lehetőségeivel.
A magyar közönségnek mindez megnyugtatóan hangozhatott, hiszen az elmúlt évek hazai tudománykommunikációs kezdeményezései éppen ezekben az irányokban értek el nemzetközileg is értékelhető eredményeket. A Mindentudás Egyeteme, a Tudósshow, a HunSCAN által az MTA égisze alatt megvalósított tudománykommunikációs képzés, a kiváló magyar tudományos blogok (nanopaprika, Szertár, MedIQ, A béka marad, vagy a most komoly fejlesztést kapó Akciós Potenciál) a tudománykommunikáció olyan formáit kínálják, amelyek túllépnek a hagyományos tudományos újságíráson.
A HunSCAN missziója hogy újabb tevékenységeivel (Science Café, tudománykommunikációs tudástár, tudománykommunikációs évkönyv) is támogassa a magyar kutatókat ebben a tudománykommunikációs váltásban!
