RSS
A Mindentudás Egyeteméről Fábri elmondta, hogy véleménye szerint az előadás-sorozat "konzervatív forradalmat hajtott végre a tudomány kommunikációjában: olyan, a tömegmédia által nem befolyásolt tartalmat jelenítet meg, ami önmagában is érték, és bebizonyosodott, hogy minden ellenkező "figyelmeztetéssel" szemben számottevő az a közönség, amely nem felületes divattémákra, hanem hitelesített tudásra vágyik".
A Mindentudás Egyeteméhez igen hasonló megközelítésben zajlottak a SicenceCafe/TudásPresszó beszélgetései, melyeken akadémikusok, professzorok (többek között például Vizi E. Szilveszter, Tulassay Tivadar, Nyiri Kristóf) voltak Fábri György vendégei, s amelyek közvetítésében a legmodernebb médiaeszközök is szerepet kaptak.
Fábri úgy véli, hogy a tömegtelevíziózás nem alkalmas a tudományos tartalom közevetítésére, mivel műsorstruktúrája alapvetően más célokat szolgál, éppen ezért elő kell venni az összes elérhető képernyőt, megjelenési lehetőséget.
A tudomány vizualizációjának 5+1 képernyős programja alapján a hagyományos televízióban például új műfajok (tudományos klipek, show-műsorok) bevezetését szorgalmazza Fábri, emellett pedig a számítógépek (hiteles közösség által alkotott tartalmakkal), a mobiltelefonok képernyőit és a gyógyszertárak, várótermek nyilvános kivetítőit is alkalmasnak tartja a tudományos tartalmak kompromisszumok nélküli terjesztésére. A fentieken kívül további lehetőséget kínálnak az iskolákban megjelenő digitális táblák, valamint egy új tudósok "csatornája", ahol a különféle tudományágak képviselői megismerhetnék egymás eredményeit, megtalálnák az utat egymáshoz.
Az ilyen típusú gyors, leegyszerűsített médiáramlás Fábri szerint nemhogy nem szorítaná ki a komolyabb megjelenéseket, hanem sokkal inkább figyelemfelkeltő; a tartalmak egymásra épülésével pedig lehetővé válna, hogy akit megragadott egy-egy téma rövid bemutatása, az egyetlen kattintással tovább tudjon haladni minél inkább elmélyülve az adott témában.
Fábri György úgy véli, hogy a tudósok a Mindentudás Egyetemén már bebizonyították, hogy nyitottak a média használatára kutatásaik bemutatásában, és az újszerű médiamegosztásra már ma is számos hazai példát találunk. Példaként említette a Filmdzsungel.hu oldalt, ahol többnyire természetfilmes anyagokat publikálnak annak érdekében, hogy a természetrajzi ismeretek átadásakor hatékony szemléltetőeszköz álljon a pedagógusok rendelkezésére. A fiatal kutatók médiahasználatát pedig jól példázzák az olyan sikeres blogok, mint például Meskó Bertalan orvoskutató-genetikus MedIQ elnevezésű blogja; Paszternák András nanotechnológiát népszerűsítő Nanopaprika.eu című nemzetközi közösségi oldala; vagy éppen a Zsíros László Róbert nevével fémjelzett Szertár blog.
Fábri úgy véli, a magyar tudósoknak maradt annyi rangjuk a világban, hogy képesek legyenek a modern tudományos médiatartalmakat a nemzetközi piacon is eladhatóvá tenni - a tudomány ugyanis eladható médiatermék, csupán a megfelelő műfajt kell hozzá megtalálni.
