Készítő::
Kurkó Noémi
Publikálva:
2010. január 06. 11:19
Az internetezésre képes okostelefonok terjedésével párhuzamosan egy teljesen új kommunikációs csatorna lendült fel, a mikroblog szolgáltatásként ismert Twitter. Az elnevezés az angol tweet, csiripelni szóból ered, s a felhasználók 140 karakter hosszúságú rövid bejegyzéseket, üzeneteket küldhetnek el az egyéni oldalukra, mely ott azonnal megjelenik, valamint megkapják azok is, akik erre feliratkoztak. A Twittert sokan komolytalannak, felesleges időtöltésnek tartják, mert a felhasználók egy része gyakran csak arról tudósít, hogy éppen mit fogyasztott vacsorára. Ám ha az ember jól megválogatja, hogy kinek a csatornájára iratkozik fel, rendkívül hasznos forrásokhoz juthat.
Becslések szerint 2009 végére 18 millió regisztrált felhasználója lesz a Twitternek, vagyis nagyon széles rétegeket lehet elérni vele. Ráadásul a többség egyéni oldala bárkinek hozzáférhető, és nagyon sokan lehetnek azok, akik regisztráció nélkül olvassák a bejegyzéseket. A nagyobb külföldi kutatóintézetek, folyóiratok már mind saját oldallal rendelkeznek, ahova rendszeresen feltöltik aktuális híreiket, többnyire egy linkkel együtt, ahol a részletesebb információ elérhető. Fent van például a NASA (http://twitter.com/nasa), a CERN (http://twitter.com/cern), a Science (http://twitter.com/ScienceNOW) és a Nature (http://twitter.com/NatureNews) is. Hazai viszonylatban egyelőre még csak kisebb, magánjellegű próbálkozások vannak, elsősorban blogok kísérőjeként, például a Biohírek (http://twitter.com/biohirek) vagy a Zöld Máté (http://twitter.com/zoldmate).
A Twittert használó kutatók elsősorban azért tartják hasznosnak a felületet, mert úgy vélik, sokkal tájékozottabbá váltak általa. Más kutatók csatornájára feliratkozva olyan érdekes cikkekről, publikációkról értesülhetnek, amelyek alapvetően nem illenek bele a saját kutatási területükbe, így a megszokott forrásaikból kis valószínűséggel hallanának róluk.
A felhasználóknak lehetőségük van arra is, hogy nyilvános (vagy akár privát) üzeneteket küldjenek egymásnak, így egy kutató számára olyankor is praktikus lehet a szolgáltatás, ha éppen elakad valahol a kísérletei, vizsgálatai során, és ezt megosztja a közösséggel. Szerencsés esetben az olvasók közül esetleg valaki tudja a megoldást a problémára. Ezen funkcióját tekintve a Twitter nagyon hasonlít a levelezőlistákra, és az e-maillel szemben hátrányban is marad az üzenetek 140 karakteres limitje miatt. Ugyanakkor közvetlen kommunikációra nyílik lehetőség olyan személyekkel, akiket egyébként nem keresnénk más, klasszikus csatornán keresztül, mert nem vagyunk velük olyan közeli viszonyban, vagy mert az adott pillanatban éppen feleslegesnek tartjuk, hogy telefonáljunk vagy e-mailt írjunk.
A Twitternek azonban a lényege az, hogy a felhasználók „élőben”, mobilon keresztül tudósíthatnak különféle dolgokról, eseményekről, és ez utóbbi akár egy tudományos konferencia is lehet. Így a konferencia résztvevői már az előadás közben megoszthatják egymással a gondolataikat, vagy közvetíthetnek az otthon maradottak számára.
A csiripelő kutatók száma csak lassan gyarapszik. A Science Base tudományos újságírója, David Bradley honlapján összeállított egy listát a kutató felhasználókról (http://sciencebase.com/science-blog/100-scientific-twitter-friends). A listán 2009 januárjában mindössze 100 ember szerepelt, ma pedig már túl van a 600-on, ami első hallásra nagy ugrásnak tűnik, ám a 18 millió felhasználót figyelembe véve még mindig kicsi ez a szám. S ha a követők számát tekintjük, akkor például a ScienceNOW 3165 olvasója nagyon kevés az egyik fiatal színész, Ashton Kutcher 4 milliójához képest.
A Twitter nagy betörése a médiába 2009. január 15-én történt, amikor Janis Krums a sajtót megelőzve közzétette az első fényképet a Hudson folyóban landolt repülőgépről a saját oldalán (http://twitter.com/jkrums/status/1121915133). Ez a Twitter alapvető erőssége: felgyorsítja az információáramlást, „élő közvetítést” tesz lehetővé. A média ezzel nehezen versenyezhet, hiszen az újságírók nincsenek ott mindenhol, pláne amikor váratlan eseményekről van szó. Ilyenkor elegendő, ha a helyszínen van valaki egy fényképezni és internetezni tudó telefonnal (ami lassan már alapfelszereltségnek számít a mobiloknál), és azonnal kezdődhet a tudósítás.
Nagyon hasznos a Twittert követni olyankor is, ha egy kutatóintézetben éppen egy érdekes eseménysorozat zajlik. Erre a legutóbbi jó példa a CERN, amely először mindig a Twitteren keresztül informálta a világot a nagy hadronütköztető beüzemelésének konkrét lépéseiről. A 140 karakteres limit miatt további információkat tartalmazó oldalakra mutató linkeket is adtak, de ezeket is megfelelő rövidségűre alakítva (például a http://tinyurl.com/ segítségével).
„Csiripelt” már a Discovery űrrepülőgép parancsnoka is a világűrből, így a Twitter az újságírók körében is egyre népszerűbb információforrássá válik. A kommunikáció kétirányú: a CERN legutóbbi sajtótájékoztatóján már Twitteren keresztül is lehetett kérdést feltenni - mint láttuk, akár mobillal is.
