Jó gyakorlatok: A kutatók kénytelenek együttműködni az újságírókkal
Készítő::AdminPublikálva:
2009. december 17. 09:29
A madisoni Wisconsin Egyetem szakemberei két vizsgálatukra alapozva azt állítják, hogy a tudományos közösség és a tudományos-ismeretterjesztő újságírók közötti kapcsolat meglehetősen intenzív, és a kutatók utólag többnyire pozitívan értékelik médiaszereplésüket.
Az egyetem két kommunikációs professzora, Sharon Dunwoody és Dominique Brossard által végzett kérdőíves vizsgálatok szerint a természettudományos kutatók többsége már dolgozott együtt újságírókkal, sőt közülük többen már rutinszerűen teszik ezt.
A felmérésben 1200 kutató vett részt két olyan tudományterületről - epidemiológia és őssejtkutatás -, amelyek az utóbbi időben fókuszban vannak a médiában. Az eredmények meglehetősen gyakori kapcsolatfelvételt mutatnak a kutatók és az újságírók között. A kitöltők egyharmadát az elmúlt öt évben legalább hatszor keresték fel újságírók, további egyharmadát pedig 1-5 alkalommal. Csupán a fennmaradó egyharmad válaszolta azt, hogy egyáltalán nem áll kapcsolatban a sajtóval.
Az egyetem munkatársai szerint ezek az arányok nagyjából megfelelnek a 10 és 20 évvel ezelőtt végzett hasonló vizsgálatok eredményeinek, így azt állítják, hogy a kutatók és az újságírók közötti kapcsolat az 1980-as évek óta viszonylag stabilan működik.
A szerzők szerint nem jellemző, hogy az újságírók a tudományos világ „magányos harcosaira” figyelnek, sokkal inkább úgy tűnik, hogy a rangidős, termékeny kutatók azok, akiknek a legintenzívebb a kapcsolata a médiával. Az újságíróknak többnyire sikerül megtalálni a megszólaltatásra alkalmas szakembereket.
A vizsgálat eredményei a szerzők szerint azért is fontosak, mert ellentmondanak annak a tudományos közösségben általánosnak számító nézetnek, miszerint a tudomány háttérbe szorult a médiában. Dunwoody rámutat arra, hogy a kutatók hajlamosak csak a saját tudományterületük médiajelenlétét figyelni, és ennek alapján általános következtetéseket levonni.
A kutatók részvételét a tömegkommunikációban sokan meglehetősen kritikusan figyelik, főleg amikor egymásnak ellentmondó véleményekről vagy fontos törvény meghozataláról van szó. Ráadásul az őssejtkutatással, fertőző betegségekkel, atomenergiával, nanotechnológiával és biotechnológiával foglalkozó híreknek gyakran egészségügyi, jogi, gazdasági, etikai vonatkozásai is vannak, amelyek már messze túlnyúlnak a tisztán tudományos szempontokon.
A vizsgálat igazolta: azok a kutatók, akik olyan képzésben vettek részt, ahol megtanulták, hogy miként kell együttműködni az újságírókkal, sokkal hatékonyabban tudnak a sajtóval dolgozni. „Szem előtt kell tartanunk, hogy a legtöbben a tömegmédián keresztül tájékozódnak a tudományos témákról, és nem közvetlen forrásokból. A kutatók ezért kénytelenek együttműködni az újságírókkal” – mondja Brossard.
A szerzők már korábban is végeztek közös kutatásokat ezen a területen. 2008 nyarán a Science-ben számoltak be egy hasonló kérdőíves vizsgálatukról, amelyben 5 ország (Németország, Franciaország, Japán, Egyesült Királyság, Egyesült Államok) 1300 kutatója vett részt. Ekkor arra a következtetésre jutottak, hogy a kutatók már felismerték a sajtóval való kommunikáció jelentőségét. Dunwoody szerint a kutatókat az ösztönzi az együttműködésre, hogy rájöttek: a nagyobb publicitással nagyobb mértékű támogatottságot, szponzorációt szerezhetnek munkájukhoz. A másik hajtóerő pedig valóban az lehet, hogy a médián keresztül ismertethetik meg a legszélesebb rétegekkel a tudomány világát.
