Az internetezésre képes okostelefonok terjedésével párhuzamosan egy teljesen új kommunikációs csatorna lendült fel, a mikroblog szolgáltatásként ismert Twitter. Az elnevezés az angol tweet, csiripelni szóból ered, s a felhasználók 140 karakter hosszúságú rövid bejegyzéseket, üzeneteket küldhetnek el az egyéni oldalukra, mely ott azonnal megjelenik, valamint megkapják azok is, akik erre feliratkoztak. A Twittert sokan komolytalannak, felesleges időtöltésnek tartják, mert a felhasználók egy része gyakran csak arról tudósít, hogy éppen mit fogyasztott vacsorára. Ám ha az ember jól megválogatja, hogy kinek a csatornájára iratkozik fel, rendkívül hasznos forrásokhoz juthat.
A nemrég bemutatott és azóta már sokak által tesztelt Google Wave lehetővé tenné a kutatók számára azt, ami az eddig rendelkezésre álló eszközökkel nem volt elérhető: a szakemberek egymással is kommunikáló hálózatokba szervezhetnék azokat az adatokat, amelyek eddig különállóan léteztek, vagy legalábbis nem voltak ilyen szorosan összekapcsolva. A rendszer előnye, hogy nyílt forráskódra épül, vagyis a felhasználók maguk is a saját igényeik szerint módosíthatják.
A madisoni Wisconsin Egyetem szakemberei két vizsgálatukra alapozva azt állítják, hogy a tudományos közösség és a tudományos-ismeretterjesztő újságírók közötti kapcsolat meglehetősen intenzív, és a kutatók utólag többnyire pozitívan értékelik médiaszereplésüket.
Az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a tudományos-ismeretterjesztő hírek egyre inkább eltűnnek a mindennapi médiából. Ezzel okolta meg 35 nagy amerikai egyetem, hogy közösen elindítottak egy olyan hírcsatornát, melyen „a legjobb, legérdekesebb kutatásaikról számolnak be”. Kinek jó ez?
Az úgynevezett „tudomány-események” a tudomány kommunikációjának nagyon hatékony formái. Ezek fizikai értelemben is valós találkozást jelentenek: a közönség és a kutató között nincsenek közvetítők, például fordítók, újságírók, szerkesztők. Magának a tudósnak a jelenléte indítja meg az igazi párbeszédet: nincsenek fordításból adódó hibák, hibás interpretációk és szűrők. A közönség olyan valakivel találkozik, aki aktuálisan részt vesz abban, amiről beszél.
A tudomány és a technológia nagyközönség számára történő kommunikációjának nemzetközi hálózata (International Network on Public Communication of Science and Technology, PCST) 1989-ben jött létre az első nemzetközi tudománykommunikációs találkozót követően Poitiers-ben (Franciaország). A PCST hálózat célja, hogy elősegítse a kutatók és a PCST különböző, de egymást kiegészítő területein dolgozó szakemberei közötti együttműködést és információáramlást. A hálózat legfontosabb feladata, hogy segítse a nemzetközi együttműködést.
